1885-1890

1885. január 20.
– Az elöljáróság tisztújítására került sor. Tagjai: Kovács József bíró, Schleicher Emil albíró, Pap János jegyző, Barella Henrik rendőrbíró és dr. Polereczky József községi orvos.
1885. január 28.
– Járdaépítésről hozott határozatot a képviselő-testület.
1885. március 15.
– Elhunyt Zemlinszky Rezső bányamérnök, takarékpénztári elnök, községi képviselő. Salgótarjánban temették el.
1885. május 13.
– A nagyközség kérte a főszolgabírót, hogy az 1879 óta ideiglenes sorozási központ továbbra is a település maradjon. A képviselő-testület kérelmét a rohamos fejlődéssel, a nagyközség központi fekvésével és a megfelelő épület – községháza – meglétével támasztotta alá.
1885. augusztus 5.
– A képviselő-testület elhatározta, hogy a rendőri feladatok ellátására a két községi hajdú és a két éjjeli őr mellé újabb rendőri személyeket alkalmaz.
1885. november 24.
– Jóváhagyták a Salgótarjáni Polgári Kör alapszabályát.
1885. december 3.
– Slézinger Ármin izraelita hitközségi tanító egy községi magánóvoda felállítására kért engedélyt, azonban kérvényét elutasították.
1885 folyamán
– A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt megvásárolta a Thomas és Martin eljárással készült folytacél eljárás szabadalmát. Az előbbit Salgótarjánban, az utóbbit pedig Ózdon próbálták ki.
1886. május 10.
– Jóváhagyták a Salgótarjáni Önkéntes Tűzoltó Egylet alapszabályát.
1886. augusztus 29.
– Jóváhagyták a Salgótarjáni Izraelita Betegápoló és Temetkezési Egylet (Chevra Kadischa) alapszabályát.
1886. szeptember 25.
– Elhunyt Weiszenbacher János, a helyi evangélikus egyház egyik alapítója.
1886 folyamán
– Három tantermes, iskolai célokra átalakított épületbe költözött az izraelita hitfelekezet iskolája.
– Klasszicista stílusban átalakították a községháza épületét.
1887. február 12.
– A nagyközség közvágóhíd céljára telket vásárolt Luby Géza Siketárnyék-dűlőjében.
1887. április 2.
– A vasfinomító gyár olvasókörén belül alakult meg Csányi (Pozicsányi) József szervezésével a műkedvelők csoportja.
1887. április 26.
– Elkészült az Ipartestület alapszabálya. A testület elnöke Szalay István, jegyzője Pap János volt.
1887. június 19.
– A vasfinomító gyár műkedvelő csoportja, Gerő Károly Vadgalamb című népszínművével debütált.
1887. augusztus 29.
– A településen tanügyi kiállítást rendeztek.
1887. október 28.
– Jóváhagyták az izraelita szegények segélyezésére alakult Salgótarjáni Izraelita Nőegylet alapszabályát.
1887 folyamán
– Salgótarjánba látogatott Trefort Ágoston kultuszminiszter.
1888. január 1.
– Megalakult a Salgótarjáni Gyártiszti Casinó, melynek alapszabályát dr. Vajda Ferenc gyári orvos, kaszinóigazgató készítette el. Az egylet elnöke Borbély Lajos műszaki vezérigazgató lett.
1888. január 14.
– Megválasztották a nagyközség új elöljáróságát. Bíró: Kovács József, helyettes bíró: Herczegh János, pénztárnok: Schleicher Emil, közgyám: Korsós József, tanácsosok: Herczeg János, Jancsik Gyula, Fülep János, Matyó János, rendőrtanácsos: Barella Henrik.
1888. január 16.
– Határozat született arról, hogy a helyi heti vásárokon a vidéki iparosok és kereskedők szabadon árulhatják termékeiket.
1888. május 12.
– A képviselő-testület nem járult hozzá az újabb, második gyógyszertár létesítéséhez. Hankus Imre fővárosi gyógyszerész kérvényét azzal utasították el, hogy a kisterenyei patika felállításával csökkent a salgótarjáni forgalma, a környező községek lakói nem veszik igénybe a patikát, a vasúti alkalmazottakat és munkásokat a pályaorvosok ellátják megfelelő mennyiségű gyógyszerrel. A döntéshozók attól is tartottak, hogy a két patika között kirobbanó konkurencia a gyógyszerek minőségi romlásához vezetne.
1888. május 18.
– A salgótarjáni iparosok és kereskedők nyomásának engedve, a képviselő-testület visszavonta a vidéki kereskedők szabad árusítására vonatkozó határozatát. Döntésüket azzal indokolták, hogy más települések sem teszik könnyebbé az idegen iparosok szabad kereskedését, és a helyi kereskedők teljesen kielégítik a salgótarjáni fogyasztók igényeit.
1888. június 1.
– Leégett a nagyközség déli részén épült Szilárdy-féle üveghuta.
1888. június 16.
– Jóváhagyták a Salgótarjáni Ipartestület alapszabályát.
1888. augusztus 16.
– Az Ipartestület segélyt kért a beindítandó iparostanonc-iskola számára.
1888. augusztus 31.
– A képviselő-testület 100 forintos segélyt nyújtott az Ipartestület által beindított kétosztályos tanonciskolának.
– A képviselő-testület indítványozta a főszolgabírónál, hogy egy újabb vasúti megállóhelyet létesítsenek a község belterületén, a Vadász Szálloda melletti 91. számú őrháznál. Kérésüket a lakosságszám gyors növekedésével, és a meglévő állomás nagy távolságával támasztották alá.
1888. november 7.
– A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt József-aknáját elöntötte a víz. A bennrekedt 20 bányászt Gerber Frigyes bányagondnok vezetésével szerencsésen kimentették. Ez volt az első jelentősebb bányászszerencsétlenség a településen.
1888 folyamán
– Sor került a település utcáinak és tereinek elnevezésére. Az utcák: Fő utca, Iskola-köz, Papberke-köz, Meszesalja utca, Vásártér-köz, Posta utca, Pécskő utca, Karancs utca és Temető utca. A terek: Zemlinszky tér és Vásártér.
1889. február 1.
– Jóváhagyták a Salgótarjáni Gyártiszti Casinó alapszabályát.
1889. április
– A vasfinomító gyár új elnevezése: Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt Salgótarjáni Acélgyár. A névváltozás a folytacél-gyártás bevezetésének a következménye.
1889. június 19.
– Tisztújításra került sor a Salgótarjáni Önkéntes Tűzoltó Egyletnél. Elnök: Szilárdy Ödön, főparancsnok: ifj. Weiszenbacher János.
– A képviselő-testület újból elhatározta a községi óvoda felállítását, de megfelelő épület hiányában erre nem került sor.
1889. augusztus 3.
– Kovács József nagyközségi bíró 25 éves bírói jubileumát ünnepelte.
1889. augusztus 14.
– A képviselő-testület döntése értelmében szuronyos puskákkal fegyverezték fel a nagyközségi rendőröket, hajdúkat és éjjeli őröket.
1889. október 10.
– Jóváhagyták a Salgótarjáni Önkéntes Tűzoltó Egylet fennállásának községi támogatásáról szóló szabályrendeletet.
1889 folyamán
– Az acélgyári társulati elemi iskolánál az ismétlőiskola helyett megszervezték a vállalati szakemberképzést szolgáló iparostanonc-iskolát, egy előkészítő- és egy normál osztállyal.
– Gerber Frigyes lett a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt új igazgatója.
1890. január 1.
– A nagyközség két főállású tűzoltót fogadott fel, és ezzel megvetette az alapját a hivatásos tűzoltókból álló testületnek.
1890. március 28.
– Barella Henrik rendőrtanácsos a villanyvilágítás bevezetését szorgalmazta.
– Szilárdy Ödön kezdeményezésére újabb bizottság alakult a járásbíróság és az adóhivatal Salgótarjánba helyezésének érdekében.
1890. május 12.
– A járásbíróság Salgótarjánba helyezésének ügyében 25 tagú kereskedő-iparos küldöttség tárgyalt dr. Plósz Sándor igazságügy miniszterrel.
1890. szeptember 5.
– Kovács József nagyközségi bíró lett a községi ideiglenes ápolda gondnoka.
1890. október 1.
– Mikéta Bélát választották meg segédjegyzőnek.
1890. október 14.
– Salgótarjáni Járási Tanítótestületi Kör lett az elnevezése az 1878-ban megalakult Füleki Járási Körnek.
1890. október 24.
– Az alispán engedélyezte a Tarján-patak szabályozását, ennek irányításával Vecsey Dezső járási mérnök lett megbízva.
1890. október 24.
– Újból elutasította a nagyközség elöljárósága a második gyógyszertár felállítását. Az okok ugyanazok voltak, mint a korábbi döntésnél.
1890. november
– Az élelmezési intézet kibővítésével és átalakításával átadták az Acélgyári Kaszinó új épületét.
1890. december 3.
– Ezredik őrszolgálatát adta a Salgótarjáni Önkéntes Tűzoltó Egylet.
1890 folyamán
– Elkészült az evangélikus lelkészlak.
– A népszámlálás adatai szerint a polgári népesség száma 9478 fő volt.