1922

1922. január 8.
– Megalakult a Bányász Szakszervezet salgótarjáni csoportja.
– Nógrádmegye Hivatalos Lapjában jelent meg az alispán pályázati felhívása a polgármesteri, városi tanácsnoki, főorvosi, főügyészi és főszámvevői állásokra.
1922. január 11.
– A járási főszolgabíró engedélyezte, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt a volt vigadó épületét munkásotthonná alakítsa át.
1922. január 13.
– A nagyközség képviselő-testületi ülésén kimondták a rendezett tanácsú várossá való átalakulást.
1922. január 21.
– A helyi honvéd állomásparancsnokság a vámőrszakasz elhelyezésére kiutalta a központi (Fő téri) és az acélgyári óvodát.
1922. január 22.
– Megalakult a Vas- és Fémmunkások helyi szervezete.
1922. január 27.
– Az Acélgyári Olvasókör nagytermében tartotta alakuló ülését a városi képviselő-testület.
1922. január 28.
– Megválasztották a városi főtisztviselőket. Polgármester dr. Förster Kálmán, főorvos dr. Clementis Kálmán, főügyész dr. Pollatsek Ármin, tanácsnok dr. Horváth László lett.
1922. január 29.
– Alakuló ülését tartotta a Magyarországi Famunkások Szövetségének helyi csoportja. Elnöknek Dankó Ferencet választották.
1922. február 15.
– A határőr vámkerület salgótarjáni szakaszának parancsnoksága laktanyaépület céljára ingyen telket kért a várostól.
1922. február 17.
– Az Ipartestület felvetette az állatvásártér felparcellázásának kérdését.
1922. február 18-19.
– A város erélyes tiltakozása ellenére az acélgyári óvodában helyezték el a budapesti vámőrkerület I. számú szakaszparancsnokságát.
1922. március 1.
– A város továbbította a kormánynak az Ipartestület azon kérelmét, hogy Salgótarján székhellyel állítsanak fel egy önálló kerületi munkásbiztosító pénztárt. A város korábban a losonci kerülethez tartozott, de Losonc cseh megszállását követően, 1920 decemberétől a kerületi központ Gyöngyösre került.
1922. március 20.
– Gádor Béla szociáldemokrata aktivista a helyi pártszervezés gondjairól számolt be a fővárosi központnak. Megállapította, hogy Percze András nem vállalta a párttitkári funkciót és a helyi végrehajtó bizottság sem működött. Mindezek azért jelentettek problémát, mert a párt indulni akart a nemzetgyűlési választáson.
1922. március 23.
– Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával a Palackgyár anyavállalata, az aussigi Union Glasshütten A. G. Csehszlovákia területére került. Ez a helyzet kihatott a gyár további irányítására, beruházásaira. Ezért az Union Glasshütten A.G. tárgyalásokat kezdeményezett a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-vel, mely során az megvásárolta a gyár részvényeinek harmadát, és a részvényesek 9 évre szóló szindikátusi szerződést kötöttek.
1922. április 5.
– A Hirsch és Frank Vasöntő és Gépgyár a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt érdekkörébe került, és felvette a Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt nevet.
1922. április 8.
– Kibővítették a református egyház elöljáróságát. Liptay B. Jenőt választották meg főgondnoknak, presbiterek lettek: Bedő Lajos, dr. Farkas Béla, Hős Nagy Lajos és Köntzey Ferenc.
1922. április 9.
– A hatóságok miniszteri rendeletre hivatkozva betiltották a Szociáldemokrata Párt salgótarjáni szervezete alakuló ülését.
1922. április 11.
– A református lelkészi hivatal nevében Szabó Dezső lelkész és Liptay B. Jenő főgondnok, templom- és lelkészlak céljára területet kért a várostól az állatvásártér környékén.
1922. április 25.
– A Szociáldemokrata Párt választmánya Klárik Ferencet ajánlotta a salgótarjáni választókerület szociáldemokrata képviselő-jelöltjének.
1922. április 28.
– A Percze András helyett megbízott Fodor Béla szociáldemokrata párttitkár szerint a párt jelöltjének ellenfelei a kormánypárti Szecsey Ernő főszolgabíró, dr. Lapsánszky János, és a keresztény ellenzéki programmal fellépő Bergendi Szilveszter voltak.
1922. április 30.
– Megalakult a Salgótarjáni Szociáldemokrata Pártkör.
1922. május 15.
– Választási nagygyűlést tartott Klárik Ferenc szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselőjelölt.
1922. május 17.
– A megyei közigazgatási bizottság megkezdte a salgótarjáni katonai laktanya épületének szánt terület kisajátítási eljárását.
1922. május 22.
– Elfogadták az ideiglenes városszabályozási tervet.
1922. május 29.
– A város vezetése döntött az újtelep felparcellázásáról, és elvileg hozzájárult a református egyház templomépítési kérelméhez.
– A városi közgyűlés díszpolgárrá választotta id. dr. Chorin Ferencet.
1922. június 1.
– A salgótarjáni választókerületben Klárik Ferenc (Szociáldemokrata Párt) nyerte meg a nemzetgyűlési választásokat.
1922. június 14.
– A vidéki lakásépítési akció keretében a város három millió koronát kapott.
1922. július 7.
– A város eladta a kincstárnak a leendő vámlaktanya építési telkét.
1922. július 18.
– Klárik Ferenc nemzetgyűlési képviselő parlamenti beszédjében tiltakozott a választások során előforduló túlkapások ellen. Állítása szerint a pártja számára adakozásból összegyűjtött több ezer koronát elkobozták, és a párt választási plakátjait letépdesték.
1922. július 27.
– Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület (OMKE) helyi szervezetének tiltakozására a piaci viszonyokat vizsgáló bizottság határozatban szüntette meg a Fő téri vasútállomás előtti részen néhány termék piaci árusítását.
– Béremelést, valamint a pótműszakok teljes eltörlését követelve léptek sztrájkba a bányászok.
1922. augusztus 17.
– A piaci viszonyok rendezése érdekében a városi tanács szabályozta a napi piac árusítási rendjét és idejét. Április és szeptember között este 8 óráig, október és március között pedig este 7-ig működhetett a piac.
1922. augusztus 18.
– A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt kérte az új igazgatósági épület építési engedélyét.
1922. augusztus 26.
– Véget ért a 30 napos bányászsztrájk.
1922. augusztus
– Klubecz Ernő lett a Magyar Korona patika gondnoka.
1922. szeptember 1.
– Salgótarjáni székhellyel felállították a Salgótarjáni Bányakapitányságot. Az új székház elkészültéig azonban ideiglenesen Budapesten kezdte meg működését a bányakapitányság. (A szénmedencében folyó bányászati tevékenység 1918-ig a Besztercebányai Bányakapitányság illetékessége alá tartozott, majd a trianoni békét követően a pénzügyi kormányzathoz került.)
1922. szeptember 6.
– Megalakult a Salgótarjáni Városi Testnevelési Bizottság.
1922. szeptember 14.
– A városi tanács kiadta az új bányaigazgatósági épület ideiglenes építési engedélyét.
1922. szeptember 22.
– Az államrendőrség Budapest-vidéki főkapitánya ingyen telket kért a várostól egy felépítendő rendőrségi laktanya céljára.
1922. október 1.
– Megválasztották az Salgótarjáni Torna Club (STC) új vezetőségét. Az ügyvezető elnök Eisele Ottó, elnök Deszberg Hermann lett.
1922. október 20.
– A városi képviselő-testület úgy döntött, hogy csak abban az esetben ad telket a rendőrlaktanya céljára, ha annak építése 1923. július 1-ig megkezdődik.
– A képviselő-testület elfogadta a város ún. vigalmi adó, illetve hirdetési szabályrendeletét.
1922. október 29.
– A településre látogatott Horthy Miklós kormányzó.
1922. november 22.
– Liptay B. Jenő acélgyári igazgató kérte a várost, hogy a gyári munkásolvasóban és a tiszti kaszinóban elszállásolt csendőrség részére építsenek egy laktanyát.
– Dr. Förster Kálmán polgármester előterjesztette a kereskedelmi miniszternek a Salgótarján és Szécsény között létesítendő vasútvonalra vonatkozó elképzeléseket.
1922. december 1.
– Alakuló ülését tartotta a Salgótarjáni Építőmunkások Termelő Szövetkezete.
1922. december 29.
– A képviselő-testület megalkotta a városi nyugdíjról szóló szabályrendeletet.
1922 folyamán
– A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elutasította a város azon kérelmét, hogy a polgári fiúiskolát szervezzék át főgimnáziummá.
– Felépült a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt orvosi rendelője.
– Szabó Arthúr honvédszázados kezdeményezésére megalakult a Magyarországi Véderő Egylet (MOVE) helyi lövészegylete.
– Molnár István tervei szerint megkezdődött a honvédlaktanya építése.
– Megalakult az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület (OMKE) salgótarjáni kerülete, amelynek elnöke Földiák Lipót lett.