Szécsény

október 24-26:

• A járási pártbizottság október 24-én hajnali 3 órakor értesítette a járási kiegészítő parancsnokságot a fővárosi eseményekről. Ezt követően a megyei kiegészítő parancs­nok­ság is elrendelte a megerősített szolgálatot, az összetartást. Majd még ugyanezen a na­pon a járási pártbizottság aktivistáit felszerelték a járási MÖHOSZ-tól kapott fegy­ve­rek­kel, hogy védjék a középületeket és a falu rendjét. A járőrszolgálatba bevonták a járási pénzügy­őrségi szakasz tagjait, valamint Sághy Jenőnek, a vadásztársaság titkárának ve­zetésével, a vadásztársaság fiatalabb tagjait is.

 október 26:

• Klement Kornél, Kiss László és még egy személy hozzákezdett a szécsényi ifjúság szervezéséhez.

október 27:

• Reggel a vadásztársaság elnökének és Cservák Istvánnak, a járási pártbizottság első tikárának az utasítására megszüntették a járőrözést, a fegyvereket pedig visszaszállították oda, ahonnan kapták.
• Délelőtt Klement Kornél kezdeményezésére megalakult az ún. Ifjúsági Forradalmi Bizottság, melynek Klement, más források szerint Hornyák János lett a vezetője. Klement  10-15 technikumi diákkal és számos helybeli fiatallal összeállította az ifjúság 12 pontból álló követelését, amely alapvetően megegyezett a budapesti pon­tok­kal, s csak egy volt helyi vonatkozású. Ez a pont szécsényi tanácselnök azonnali eltá­vo­lí­tását követelte. A pontokat az elkövetkező napokban a járás egész területén ter­jesz­tet­ték, s az egyes községek ezeket a helyi sajátosságok figyelembe vételével aktualizálták.
• A rendelkezésre álló források alapján feltételezhető, hogy még aznap létrehoztak egy kimondottan fiatalokból álló fegyveres csoportot is, amelynek vezetőjévé Varga Györgyöt választották. (Erről a csoportról a Horváth Béláék perében úgy beszéltek mint Klement Kornél testőrségéről, Varga Györgyről pedig mint Klement testőréről.)
• A késő délutáni órákban kezdődött a tüntetés a faluban. Mintegy 600-800 fő gyűlt össze, hogy meghallgassa a járási tanács népművelési csoportvezetőjének, Klement Kornélnak az összes résztvevőhöz, Benedek József technikumi igazgatónak a diákokhoz intézett beszédét, illetve Cservák Istvánnak, a járási pártbizottság titkárának a szónoklatát. Az utóbbi kijelentette, hogy „egyetértek a nép jogos felháborodásával, mert mi 12 éven keresztül minden nap, minden órájában, minden percében hazudtunk.” (Egy-két ret­ros­pek­tív forrás ezen utóbbi eseményt az előző napra, vagyis október 26-ára teszi, ami té­ves.)
• A szovjet emlékmű ledöntésére, valamint a középületeken lévő vörös csillagok és dekorációk eltávolítására este 18 óra után került sor. A szovjet emlékmű ledöntésében és a csil­la­gok leverésében közvetlenül kb. 30-35 fő vett részt. Az alábbiak nagy valószínűséggel aktív résztvevők voltak: Adorján Ferenc, Beke Ferenc, Doman Béla, Domán László, Gáspár Pál, Garamvölgyi (Gnauzer) Lajos, Győri László, Hajdú János, Jánoska István, Jaszt­rapszki József, Kiss László, Klement Kornél, Mester Lajos ifj., Mikó Gyula Tibor, Oláh Béla, Oravecz Bertalan, Őze Lajos, Pék Mihály, Percze Mária, Rádi Ferenc, Sümegi Pál, Varga György, Varga László, Végh István (Ferenc), Zsidai László. (Közü­lük 13 főt 1958-ban a Balassagyarmati Megyei Bíróság összesen 25.400 Ft-nyi kár megfizetésére kötelezett.)

október 28:

• A járási tanács Szeles József által vezetett gépkocsijával Hornyák János kiment Rimócra és az éppen akkor felvonuló tömeg előtt felolvasta a Szécsényi Ifjúsági Forradalmi Bi­zott­ság által megfogalmazott és sokszorosított 12 pontos követelést. (Egyes vélemények szerint Nagylócon és Varsányban is megjelent Hornyák, hogy a 12 pontot terjessze, de az általa vitt követelések ismertetésére már nem került sort, mert egy szécsényi csoport – valószínűleg az Ifjúsági Forradalmi Bizottság – megelőzte.
• Kisjuhász Józseffel, a gyöngyösi Közellátási Vállalat gépkocsivezetőjével, az If­júsági Forradalmi Bizottság tagjai: Micsinai Tibor, Garamvölgyi Lajos és Jasztrapszki József délelőtt Endrefalván, Pilinyben, Szalmatercsen, Karancsságon és Ságújfaluban, majd délután az Ipoly-völgyi falvakban: Pöstyénpusztán, Ludányhalásziban, Nógrádszakálon hirdették a forradalom eszméit.
• Az esti órákban megalakult a Községi Forradalmi Bizottság, s egyes források szerint 22, más adatok szerint 16 tagja volt. Jelenleg név szerint teljes biztonsággal a következőket tudjuk megnevezni: elnök: Horváth János MÁV-alkalmazott, elnökhelyettes: Hornyák János a 33. sz. AKÖV gépkocsivezetője. Tagok: Drobcsa László járási tanácsi alkal­ma­zott, Jánoska István kőműves, Prétor János járási kultúrotthon-vezető, Kiss László a szécsényi Vegyesipari Vállalat építési csoportvezetője.
• A Községi Forradalmi Bizottság november 1-ei hatállyal Iványi Aladár volt endrefalvi vb-titkárt Szécsény község vb-elnökének, míg Varga Pált, volt községi bírót a vb-el­nök­helyettesének választotta. (Varga Pál kinevezését később – november 30-án – az akkori já­rási vb-elnök, Ádám János is megerősítette.)

október 29:

• Megalakult a 16 fős Szécsényi Járási Forradalmi Bizottság. Tagjai közül név szerint az alábbiakat ismerjük: elnök: dr. Gazsi József szécsényi körorvos, titkár: Klement Kornél a szécsényi járási tanács népművelési csoportvezetője. Tagok: Cservák István a járási pártbizottság első titkára, Bővíz József a Szécsényi Ruházati és Szolgáltató KTSZ dolgozója, Doman Béla?, Hornyák János a 33. sz. AKÖV gépkocsivezetője, Jánoska István kőműves, Kiss László a Szécsényi Vegyesipari Javító Vállalat technikusa (építési csoportvezetője), Micsinai Tibor járási tanácsi dolgozó, Miskédi Gyula a ludányhalászi téglagyár dolgozója, Oláh Pál budai id. földműves, Pancsovai Gyula géplakatos, Varga Pál volt szécsényi községi bíró. (Vannak olyan források, amelyek az alakulást november 2-ára teszik, azonban a környező települések korabeli jegyzőkönyvei ezt az időpontot támasztják a leginkább alá.)
• Küldöttség indult csehszlovák területre élelmiszerért, üzemanyagért, illetve a kap­cso­la­tok felvétele ügyében. A küldöttség tagjai voltak többek között: Cservák István, az MDP járási első titkára, Horváth János, a községi forradalmi bizottság elnöke, Hornyák Jánosa községi forradalmi bizottság elnökhelyettese, Kiss László, a községi forradalmi bizott­ság tagja, Nagy Károly főhadnagy, a szécsényi határőrség parancsnoka, Dus József főhad­nagy, járási rendőrparancsnok, valamint Szeles József és Szabó János gép­ko­csi­ve­zetők. (Ezen kívül még kb. kétszer ment küldöttség a szomszédos országba, s párt­bi­zott­sági források szerint csak azért fogadták őket, mert Cservák tagja volt a delegációnak.) Csehszlovák részről az volt a kívánság, hogy az általuk is használt Ipolytarnóc-Nóg­rád­szakál közti vasútvonalon ismét induljon meg a közlekedés. Ennek fejében viszont fel­aján­lották, hogy cukrot, sót és élesztőt szállítanak Nógrád megyébe, illetve Magyar­or­szágra. A tanácskozás nem járt eredménnyel, s így abban maradtak, hogy egy későbbi idő­pontban Balassagyarmaton ismét összejönnek. (Hogy a tárgyalás zsákutcába tor­kol­lott, két tényező valószínűleg alapvetően befolyásolta. Az egyik az volt, hogy a szécsényi delegáció nem volt hajlandó terjesztésre átvenni az „Új Szó”-t és azon röp­lapokat, amelyek a magyar eseményéket ellenforradalomnak minősítették. A másik oka pedig az lehetett, hogy a szécsényiek azt szabták a vonatok újraindításának feltételeként, hogy a csehszlovákok vegyék le azokról a vörös csillagot.)

 október 30:

• A reggeli órákban Horváth Béla, Vámos József, Ocsovai Pál és Felföldi Károly szervezésében kezdetét vette a nemzetőrség megalakítása. Létrejöttét meggyorsította a járási tanács épületében jelen lévő két karszalagos balassagyarmati nemzetőr, akik hiányolták, hogy „Szécsényben miért nincs [még] nemzetőrség”. Ezt követően hangosbemondón a katonaviselt egyéneket felszólították, hogy jelenjenek meg a járási kul­túrotthonban. Míg a felszólítottak gyülekeztek, Vámos, Ocsovai és Felföldi, a szervezők, magukhoz rendelték Dus József főhadnagyot a rendőrség, Nagy Károly főhadnagyot a határőrség és Szeberényi András századost a járási kiegészítő parancs­nokság vezetőit. Itt egyrészt arról érdeklődtek a megjelentektől, hogy van-e felesleges fegyverük (egyedül Dus nyilatkozott pozitívan), majd közölték velük, hogy készüljenek fel a laktanya átadására, illetve azt is, hogy az előbbi két főt leváltják tisztségéből. Sze­be­rényit pedig felszólították, hogy szerezzen nyilatkozatot arról, hogy a beosztottak megtartják-e továbbra is parancsnoknak, vagy sem. Mivel a beosztottak továbbra is el­ismerték Szeberényit parancsnoknak, maradhatott eredeti posztján. Ahhoz viszont ra­gasz­kodtak Felföldiék, hogy a három fegyveres testületnél a tisztek törzsőrmesteri rangig bezárólag vagy elhagyják posztjaikat, vagy maradhatnak ugyan továbbra is mun­kahelyükön, de akkor tisztekként nem szolgálhatnak tovább. Ezután Felföldi átment a kultúrotthonba, ahol már kb. 80 fő gyűlt össze, majd onnan a rendőrség, illetve a határőrség közös épülete elé vonultak. Felföldi itt felszólította a rendőrség parancsnokát, hogy adja át az épületet, s a megígért felesleges fegyvereket. Erre Dus nem volt haj­lan­dó, sőt állítólag kijelentette, hogy amennyiben a tömeg nem megy el onnan, a fegy­ve­rüket is használni fogják. (Van olyan forrás, amely szerint hasonló szellemben nyilat­ko­zott a határőrség parancsnoka, Nagy Károly  is.) A kialakult helyzet és az idő­köz­ben odaért Horváth Béla közbelépése következtében Felföldi hátra arcot vezényelt, s a tömeg ismét átvonult a kultúrotthonba. Ezt követően itt alakult meg a 45-54 főből álló nemzetőrség. Innen a bizalmat kapottak átmentek a tanácsházára, s maguk közül megvá­lasz­tották a nemzetőrség parancsnokait. (Vannak olyan források, amelyek az alakulást október 29-re teszik. Ennek valószínűsége azonban kizárt, mert az adatok jelentős része arról szól, hogy a nemzetőrség akkor alakult meg, amikor a szécsényiek elmentek Salgótarjánba, a megyei nemzeti bizottság alakuló ülésére. Ez pedig október 30-án volt.) A nemzetőrség vezetője Horváth Béla, a ludányhalászi téglagyár adminisztratív dolgo­zó­ja, helyettesei pedig többek között: Hábel Lajos, Ocsovai Antal, Ocsovai Pál, ifj. Oláh Pál, Varga György, Vámos József és Velencei Ferenc lettek. Székhelyük a pártbizottság épü­letében volt. (Ez a kb. 10 fő képezte a nemzetőrség vezetését egy-vagy két napig, amikor is Horváth Béla egy szűkebb parancsnokhelyettesi stábot hozott létre, amelynek Hábel Lajos, Oláh Pál ifj. Vámos József, Velencei Ferenc és ifj. Oláh Pál lettek a tagjai.
• Mivel a határőrség sorállománya szétszéledt, illetve egy részüket Budapestre vezényelték, annak 15 olyan nemzetőrrel (önkéntes határőrrel) való megerősítéséről is döntöttek, akik a katonai szolgálatuk alatt határőrszolgálatot láttak el. Ezen nemzetőri egység parancsnoka Mravcsik József, helyettese pedig Felföldi Károly Az egység szakmailag a leváltott Nagy Károly fhdgy. helyett megválasztott új határőrparancsnok, Frank Lajos törzsőrmesterhez tartozott, szervezetileg azonban továbbra is a Horváth Béla-féle nemzetőrségnek volt alárendelve.
• A forradalmi bizottság küldöttei délután 3 óra után, azt követően, hogy megérkeztek a megyei nemzeti bizottság alakuló üléséről, jóváhagyták a nemzetőrség megalakulását, majd közölték, hogy a hivatásos fegyveres testületeknél forradalmi tanácsot kell vá­lasz­tani. A megyei nemzeti bizottság határozatát a rendőrségen még aznap este Pancsovai és Miskédi biztosan közölte az érintettekkel. A katonatanácsok választására még aznap, de legkésőbb másnap került sor. A rendőrségnél a forradalmi katonatanács elnökének Keréki Károly törzsőrmestert, helyettesének pedig Fajcsik Józsefet választották. Az új rendőrkapitány is Keréki  (A kiegészítő parancsnokságnál megválasztott forradalmi tanács vezetését, személyi összetételét nem ismerjük, a határőrségnél pedig csak valószínűsítjük, hogy Frank Lajos törzsőrmester lett a forradalmi tanács vezetője is.)
• A rendőrségen megtörtént katonatanács-választás és vezetőváltás után megállapodtak az időközben oda érkező Horváthtal abban is, hogy ezentúl a nemzetőrség és a rendőrség tag­jai együttesen fognak járőrözni: egy főt a nemzetőrség és egy főt a rendőrség ad. (Ezen a megbeszélésen Dusnak, a leváltott rendőrkapitánynak az volt a kérése, hogy bármely beosztásban is, de maradhasson a rendőrség kötelékében. Ezen kérésének Horváthék eleget tettek és Dus a továbbiakban belső ügyeleti szolgálatot végzett.)
• Kisjuhász József gépkocsival kenyeret szállított Szécsényből a budapesti kórházaknak.

október 31:

• Délelőtt 9 órára szolgálattételre bevonult a határőrlaktanyába az előző nap kijelölt 15 nemzetőr, s azokat Frank Lajosa községi forradalmi tanács írásbeli parancsára fel­sze­relte. (Van olyan adat, amely szerint előbb a balassagyarmati katonai tanács tagjai elfog­lalták a határőrlaktanyát, mintegy előkészítve ezáltal Mravcsikék bevonulását)
• Délután Juhász Aladár, az újonnan kinevezett balassagyarmati kerületi határőr­pa­rancs­nok utasítására Mravcsik József, a szécsényi önkéntes határőrök vezetője másodmagával ellenőrzést tartott a nógrádszakáli határőrsön. (Ezt követően még három alkalommal ellenőrizte személyesen Nógrádszakálnál, Hugyagnál és Ipolytarnócnál a határszakaszt.)

november 1:

• Mravcsik József, Berényi Sándor és Varga György vezetésével mintegy 25-30 nemzetőr gépkocsival ellenőrzést tartott a pöstyéni, a ludányhalászi, a nógrádszakáli, a litkei és az ipolytarnóci nemzetőröknél.
• A nemzetőrség tagjai – fegyvereket keresve – házkutatást tartottak Dus József fő­had­nagy, a rendőrség és Nagy Károly főhadnagy, a határőrség leváltott vezetőinél, illetve a tisztségében továbbra is meghagyott Körmendi Károlynál, a járási kiegészítő parancs­nok­ság vezetőjénél.
• Horváth János lemondott a községi forradalmi bizottság elnöki tisztéről, mivel nem ér­tett egyet a nemzetőrség tevékenységével. Helyette id. Oláh Pált, Horváth János sógorát vá­lasztották meg a falu forradalmi vezetőjévé.

november 2:

• A volt ávó-sok ügyeinek felülvizsgálása érdekében a megyei ügyészség azt az utasítást adta a nemzetőrségnek, hogy kezdjenek hozzá a járás területén lévő államvédelmisek őrizetbe vételéhez, majd ezt követően adják át őket az ügyészségnek.
• Horváth Béla a balassagyarmati katonai parancsnokságtól 11 db régi mintájú puskát és 13 db kispuskát szerzett a nemzetőrség számára, amelyeknek egy részét még aznap este szétosztották a járás községeiben.

október 27 és november 3 között:

• Horváth János vezetésével – valószínűleg dr. Garamvölgyi Antal kezdeményezésére – új­ra megalakult az FKgP szécsényi  csoportja.

november 4:

• Ülésezett a forradalmi bizottság, amelyen részt vett Cservák István MDP első titkár is, s a Kádár-kormányról úgy nyilatkozott, hogy azt feltételesen el kell ismerni. Ezt követően a forradalmi bizottság azt kérte tőle, hogy amennyiben a szovjet csapatok Szécsénybe érnek, igazolja: a faluban és a járásban senkinek sem esett bántódása.
• Horváth Béla telefonon felhívatta azon településeket, ahol már átvonultak a szovjet csapatok pl. Hatvant és Gödöllőt, hogy ott mi lett a sorsa nemzetőrségnek. A megkér­de­zet­tek azt a választ adták, hogy tovább működnek. Ennek ellenére Horváth Béla minden utasítás nélkül csinált – más források szerint Kékkői László tartalékos hdngy-gyal és a járási kiegészítő tisztjeivel készíttetett – egy védelmi tervet. Ezen terv szerint három szakasznak kb. 14 puskára, 6 géppisztolyra, golyószóróra lett volna szükség ahhoz, hogy a községbe bevezető utakat megfigyelhessék, illetve biztosítsák. Felhívták Jobbágyit, hogy tudnak-e fegyvert adni: a válasz az volt, hogy nem. Ennek ellenére egy autó – valószínűleg Varga György és Dus József  fhdgy vezetésével – mégis elment Jobbágyiba és szerzett egy láda lőszert. Egy másik gépkocsi Pétervásárára indult, de az üresen tért vissza.
• Megjelent a községi nemzetőrség parancsnokságának sokszorosításában a „Magyarok há­la imája” című röplap. (A verset – amelyet állítólag Iványi Aladárnak, a község for­ra­da­lom alatti vb-elnökének rokona írt – Felföldi Károly szerint már a nemzetőrség szer­ve­zésekor, október 30-án felolvasták a járási kultúrházban.)

november 5-6:

• A nemzetőrség mostantól a rendőrséggel karöltve járőrözött, s főleg az elszaporodó falopásokat próbálták megakadályozni. (Pl. 5-én Szécsényben, 6-án Hollókőn.)

 november 6:

• A megalakult Szécsényi Járási Munkás-Paraszt Tanács elnöke, Ádám János kibocsátotta a járás községei forradalmi tanácsai részére azt a felhívást, melyben a rend és a nyu­ga­lom minden körülmények közötti megőrzésére; az esetleges rendbontók leszerelésére szó­lította fel őket. Ezen kívül azt is javasolta, hogy amennyiben a községekben „szovjet katonai egységek jelennének meg, azokkal a harcokat semmilyen körülmények között ne vegyék fel, a [nemzet]őrségek tagjai ellenük fegyvert ne használjanak”, s az „élel­me­zé­sük ügyében a tanács[ok]hoz fordulókat igyekezzenek legmesszebb menőkig kielé­gíte­ni”. Továbbá elrendelte, hogy november 7-től minden községi forradalmi bizottságnál a dolgozók vegyék fel a munkát és hassanak oda, hogy az ott lakó bányászok, ipari mun­ká­sok stb. a munkahelyeikről érkező autóbuszokkal menjenek munkába. Továbbá in­téz­kedett arról is, hogy a járási tanács dolgozói 7-én reggel jelenjenek meg munkahelyeiken a munka megkezdése végett.

 november 10 vagy 11:

• Dus József főhadnagy, aki november 4-e után ismét átvette a Szécsényi Járási Rendőrkapitányság vezetését, jelentette Szabó István őrnagynak, a megyei rendőrkapitánynak és a megyei pártbizottságnak, hogy a helybeli nemzetőrökkel nem tud megegyezni, mert azok ellenforradalmárok és garázdálkodnak. Az ügy kivizsgálására 10-én vagy 11-én mintegy 15-20 fegyveressel megérkezett Salgótarjánból Szabó Gábor alezredes, a megyei rendőr­főkapitány helyettese. Szabónak az volt az eredeti elképzelése, hogy a nemzetőrséget felszámolja, de legalábbis odahat, hogy a nemzetőrök a pártbizottság épületéből átköltözzenek a rendőrségre, illetve a nemzetőrség tagjai közül a legmegbízhatóbb 6-7 főt a rend fenntartása érdekében ideiglenesen átveteti a rendőrség állományába. Míg Szabó a rendőrség épületében tárgyalt a forradalmi bizottság elnökével, a nemzetőrség és rendőrség parancsnokával, illetve a párttitkárral, a karhatalmisták annak ellenére letartóztatták a rendőrség előtt lévő nemzetőröket, hogy Szabó ezt határozottan megtiltotta. A pattanásig feszült helyzetet Cservák István járási párt titkár oldotta fel azzal, hogy kezességet vállalt a nemzetőrökért és meggyőzte Szabót arról, hogy a nemzetőrség semmilyen garázda cselekedetet, illetve törvénysértést nem követett el, sőt a közbiztonság érdekében kimondottan hasznos tevékenységet folytatott. Ezt követően Szabó visszaadatta a nemzetőröknek a fegyvereket és a karhatalmistákkal együtt eltávozott Szécsényből.

november 12:

• A járási karhatalmi parancsnok – miután Bereczki Imre volt ÁVH-ás fhdgy, Horváth jelöltje a tisztséget nem vállalta – Tóth István rendőr fhdgy lett. Az új parancsnok egyik első feladatának azt kapta, hogy írja össze a Szécsényben és járás községeiben lévő fegyvereket és azokat egyenlően ossza szét, mivel sok községben egyáltalán nem volt fegyver, holott szükség lett volna rá. Ezt követően Horváthtal és Ádám Jánossal végiglátogatták a járás területén lévő őrsöket, hogy megállapítsák mennyi fegyver áll rendelkezésükre. Megállapították, hogy például a személyi állományhoz képest Nógrádszakálban sok a fegyver, s azt át kell csoportosítani.

november 14:

• Azt követően, hogy az ipolytarnóciak a nap folyamán kiűzték a faluból a határforgalom ellenőrzésére november 12-én odavezényelt karhatalmistákat, s elfogták a nóg­rád­me­gye­ri illetékességű Csábi Károly karhatalmistát, értesítették a szécsényi nemzetőröket, hogy szál­lítsák be Csábit a járási székhelyre. Fegyveres nemzetőrök élén Horváth Béla, Vá­mos József és Sághy Jenő ment Ipolytarnócra Csábiért, akit másnap szabadon engedtek.
• Mivel Ipolytarnócra menet útbaejtették Nógrádszakált, a 12-ei döntés értelmében visszafelé elhoztak a határőrsről egy golyószórót 9 tárral és 360 lőszerrel, 7 géppisztolyt 2-2 tárral, 4 hadipuskát, 3600 lőszert és 10 rakétapisztolyt. Még ugyanezen nap kb. 23 és 24 óra között a szécsényi határőrségtől is átvették a felesleges fegyvereket: 11 puskát, 2 vagy 3 géppisztolyt és egy láda lőszert.

 november 16:

• A forradalom által a községi tanács vb élére állított Iványi Aladár újabb élelmiszert küldött Budapestre Kisjuhász József gépkocsiján.
• A községi forradalmi bizottság felhívására a helyi Háziipari Szövetkezetnél először ekkor alakult meg az ideiglenes forradalmi munkástanács. A választáson 46-an jelentek meg, s titkos szavazással az adott napon az ajánlott 25 főből csak 13-at választottak meg munkástanács-tagnak, mivel a balassagyarmati és a rimóci részleg dolgozói a közlekedési viszonyok miatt nem jelenhettek meg Szécsényben. Részükre 6-6 fő delegálását későbbi időpontra halasztották. Az ideiglenes forradalmi munkástanács tagjai az alábbiak lettek: Czimer Piroska, Debrei Borbála, Garamvölgyi Géza, Gémesi Gyula, Horváth Jánosné, Kovács Gyuláné, Papp Ferenc, Soproni Béláné, Sümegi Istvánné, Szarka Miklósné, Székely Ferencné, Tátraszéplaki Edéné, Vanya Béla.
• Az intézőbizottság tagjainak a következőket választották: Gémesi Gyula, Horváth Já­nos­né, Sümegi Istvánné, Tátraszéplaki Edéné, Vanya Béla.

november 18-25:

• A megyei rendőrkapitányságon 18-án, a járási rendőrkapitányoknak tartott értekezletet kö­vetően, Szabó Gábor alezredes közölte Horváthtal, mint nemzetőrparancsnokkal, hogy a szovjet parancsnokság a nemzetőrségek működését betiltotta, s helyettük munkásőrségeket kell felállítani, de ezeket a legrövidebb időn belül meg kell szervezni. Másnap (19-én) amikor Dus fhdgy-al ismét bementek Salgótarjánba, ott közölték velük, hogy a szovjetek a szécsényi járásban 30 fős munkásőrség szervezését engedélyezték. Végül együttesen 39 fős létszámot tudtak kialkudni. (Szabó Gábor megyei rendőrkapitány-helyettes 1957 második felében úgy vallott, hogy a nemzetőrség le­sz­erelése ezt követően simán ment, azonban ennek tényleges időpontját eddig nem tudtuk megállapítani.)

november 26:

• Mintegy 30 főt hívtak meg a járási MSZMP alakuló ülésére, de mivel sokan távolmaradtak, s ráadásul a szomszédos helyiségben ülésezett a forradalmi bizottság is, amelyen az alakuló ülést összehívó Cservák is részt vett, a megjelentek eredmény nélkül haza­mentek.

november 27:

• A gépállomáson 22 fős végleges munkástanácsot és 6 fős igazgatótanácsot választottak. A munkástanács elnöke Rádi Sándor, elnökhelyettese Végh László, titkára Sághy Jenő Az igazgatótanács elnökévé a munkástanács elnökhelyettesét, titkárává a mun­kás­ta­nács titkárát, míg tagjaivá Perce Józsefet, Sárközi Ferencet, Német Rezsőt és Varga Já­nost választották.

november 30:

• Klement Kornél és Micsinai Tibor, mint a járási forradalmi bizottság képviselői, részt vettek Salgótarjánban a Nógrád Megyei Munkástanács ülésén.
• Klement még aznap este összehívta a járási nemzeti bizottság ülését, s ott bejelentette, hogy azt az utasítást kapták Salgótarjánban, hogy meg kell alakítani a járási munkástanácsot. Közölte azt is, hogy erről ő már értesítette a járásban lévő üzemeket, akik másnap beküldik képviselőiket Szécsénybe.

december 1:

• A 22 küldött részvételével, titkos választás útján megalakult a 8 fős Szécsényi Járási Munkástanács, amely saját kebeléből elnökséget választott. Az elnök Horváth Béla, alelnök pedig Kiss László
• Este 6 órakor a járási munkástanács vezetősége a kultúrházban mutatkozott be a jelenlévők előtt, s a teljes munkafelvétel mellett foglaltak állást. Ezért a hallgatóság majdnem megverte a munkástanács elnökségét.

december 3:

• Horváth Béla a munkástanács elnökeként, Rigó Ferenc az állami gazdaság, Vígh László a gépállomás, Miskédi Gyula a téglagyár képviselőjeként, továbbá Klement Kornél Sal­gó­tarjánba a megyei munkástanácshoz utaztak, hogy bizonyos bérkérdéseket tisztáz­za­nak. A szécsényiek ekkor szereztek tudomást a salgótarjáni iparvidéken aznap kirobbant 48 órás ülősztrájkról. A küldöttség tagjai a megbeszélést követően terjesztés végett magukkal vitték Szécsénybe a 3 pontos sztrájkfelhívást és a „Mi a teljes igazság”? című röpiratot, s azokat szétosztották a járás községeiben, illetve az ott lévő üzemekben.

december 4:

• A szécsényi üzemek közül a vegyesipari vállalatnál, a gépállomáson, a Föld­mű­ves­szö­vet­kezetek Járási Központjánál, illetve a ludányhalászi téglagyárban biztosan ismertették a Salgótarjánból az előző nap küldött két dokumentumot, majd ezt követően ezen üzemekben megszavazták a 48 órás sztrájkhoz való csatlakozást.
• Miután az előbbi üzemek dolgozói a sztrájk mellett foglaltak állást, több száz dolgozó a szé­csényi kultúrotthonba ment, de az ottani összejövetelt szovjet harckocsik támo­ga­tásával a Balassagyarmatról és Salgótarjánból érkező karhatalmisták – valószínűleg Dus rendőrkapitány értesítésére – szétoszlatták. (A feltételezést arra alapozzuk, hogy amikor az FMSZ irodájából Sághy telefonon felolvasta Dusnak a 3 pontos sztrájkfelhívást, megkérdezte tőle, hogy csatlakoznak-e a sztrájkhoz. Erre Dus azt válaszolta: „majd egy óra múlva ad választ”.) Horváth Bélát, Vámos Józsefet és Mravcsik Józsefet őrizetbe vették, míg Sághy Jenővel a hangosbeszélőn mondatták be, hogy a sztrájkkal kapcsolatos híresztelés félrevezetés volt, s így a sztrájkot hagyják abba, vegyék fel a munkát. Horváthot még aznap elengedték, míg Vámost előbb Salgótarjánba, majd Budapestre vitték, s csak december 23-án, Mravcsikot pedig december 15-én helyezték sza­badlábra. (Vámos József apósa 6-án reggel munkahelyén, a salgótarjáni Tűz­hely­gyárban, elhíresztelte a 4-én történt szécsényi letartóztatásokat, s ezért a megyeszékhelyi üzemben szolidaritásból kb. másfél óráig állt a munka.)