A “közbátorság” és a rend fenntartása továbbra is az alispán feladata volt a 12 tagú ún. ideiglenes választmány segítségével. A “Tekintetes Választmány!” címzés a májusi megyegyűlés után változott “Tekintetes középponti állandoul munkálkodó ‘s tellyes hatalmú Választmány”-ra.
Az áprilisi törvénycikkek közül a XVI. (“A megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról”) és a XVII. (“A megyei tisztválasztásokról”) határozta meg a megyék működését. Ezek alapján hozták létre a 300 tagú állandó választmányt, mely “a ’megye közönségének nevében’ úgy a ministeriummal egyenes érintkezésben álland, mint törvény értelmében a megyei tisztviselőkkel határozatilag rendelkezendik.” Az állandó választmánnyal egyidőben beiktatták hivatalába az új főispánt, gróf Ráday Gedeont.
Márciusban a községi elöljáróságokat (bíró, törvénybíró, jegyző) kiegészítették a helyi lelkésszel és a földbirtokos(ok) képviselőjével (tiszttartó, kasznár, vagy a közbirtokosok közül egy). Utóbbit községi esküdt is helyettesíthette. Feladatukat mutatja az első időszakban használatos elnevezésük: “rendőri alválasztmány”. Később, mikor már nem csak a rend fenntartásáért voltak felelősek, változott a címzés “községi alválasztmány”-ra. A hagyományos elöljárói tevékenységen túl fontos szerepet kaptak a helyi községi (=közösségi) érdekek védelmében.
