Megszálló csapatok Balassagyarmaton és környékén
1918. december 8-án az alábbi hirdetmény keltette fel Balassagyarmat lakóinak figyelmét, amelyben Molnár János városi főbíró, Dr. Somló József, a Balassagyarmati Nemzeti Tanács elnöke, Rákóczy István kormánybiztos cáfolják a csehszlovák megszállás veszélyét: „Polgártársak! Városunk lakosságának nyugalmát ok nélkül veszélyeztetik a hírek, hogy a csehszlovák csapatok városunk megszállására közelednek. Ezek a hírek ma még teljesen alaptalanok. Hivatalos hírek szerint a csehszlovák csapatoknak még Zólyom megyében sincs nyomuk. Felhívjuk városunk polgárságát, hogy őrizze meg nyugalmát ezekben a nehéz napokban. A nemzeti tanács és az összes hatóságok helyeiken vannak, és bármi is történjék, gondoskodni fognak a fegyvertelen lakosság személyi és anyagi biztonságáról és mindent el fognak követni, hogy a védtelen lakosságot az ellenséges érzelmű katonák kíméletlenségeitől megóvják. Bizalmat kérünk a város polgáraitól! Végezze mindenki a maga munkáját!”
Ennek ellentmondva, Pongrácz György vármegyei főjegyző pedig december 10-én – a belügyminiszter rendelkezése alapján – felhívást tett közzé az érdekelt hatóságok felé, melyben arra hivatkozva, hogy „a fegyverszüneti szerződés félremagyarázásával az idegen csapatok közigazgatási szerveinkkel szemben több helyen ellenséges magatartást tanúsítanak”, elrendelte a községek tulajdonát képező pénzvagyon „nem veszélyeztetett helyen való elhelyezését”.
Balassagyarmaton nem volt egységes az álláspont a csehszlovákokkal való viszonyt illetően. Rákóczy István, a megye főispáni feladatokat ellátó kormánybiztosa a fegyveres ellenállás ellen volt, elfogadva a jegyzőkönyvbe foglalt tiltakozást. A másik oldalt Pongrácz György megyei főjegyző és Huszár Aladár másodjegyző, Vizy Zsigmond és Berczelly György századosok képviselték, akik a fegyveres ellenállásban hittek.
Az események 1919 januárjától gyorsultak fel. 1919. január 3-án a csehszlovákok bevonultak Losoncra, és a várost cseh impérium alá helyezték. Január 4-én pedig már a közigazgatás átvételére készültek, illetve megváltoztatták az iskolai jegyeket és az oktatás nyelvét. Ugyanezen a napon egy magyar katonai egység Rappra vonult, hogy a vasutasokkal együtt ellenálljon a csehszlovákoknak. A Honvédelmi Minisztérium Karhatalmi Osztályának 1919. január 5-i jelentése szerint „Balassagyarmat a demarkációs vonal védelmét határozta el”. Január 8-án a csehszlovákok Losoncról Fülek felé terjeszkedtek. Hont megye székhelyének, Ipolyságnak az elfoglalása napján jelent meg a Honvédelmi Minisztérium azon rendelete, miszerint a csehszlovákokkal szembeni eljárás során csak a rablóbandák fellépése esetén szabad fegyveres ellenállást tanúsítani, és a reguláris „cseh csapatokkal szemben fokozatos visszavonulás mellett a vérontás kerülendő”. Rappon tárgyalt Bazovszky Lajos csehszlovák zsupán és Rákóczy István kormánybiztos a megszállt területek csehszlovák közigazgatás alá kerüléséről. A megállapodások ellenére a csehszlovákok Ipolyvisknél és Füleknél átlépték a demarkációs vonalat, utána a magyarok tiltakozását követően visszavonultak. Január 14-én fegyveres összecsapásokra került sor Losoncon a lakosok és a cseh csapatok között. Szintén ezen a napon a csehszlovákok ellen Balassagyarmatról kért erősítést az ipolysági állomáson lévő szakasz parancsnoka, azonban azt aznap estére el is foglalták. Az események ellenére Rákóczy István kormánybiztos megtiltotta az ellenállást a városban tartózkodó katonáknak. Ghyczy őrnagy, a Balassagyarmaton tartózkodó katonai erők parancsnoka táviratban elrendelte a demarkációs vonal kiürítését és az őrségek Aszódra rendelését. Rákóczy István kormánybiztosnak engedelmeskedve a balassagyarmati képviselő-testület küldöttsége aznap este kivonult a vasútállomásra fogadni a cseheket és biztosítani a megszállás békés mivoltát.
1919. január 15-én a csehszlovákok átlépték az Ipoly folyót, elfoglalva a vasútvonalakat és Drégelypalánkot. Ezt követően egy negyvenfős különítmény bevonult Balassagyarmatra, ahol a csehszlovákok megszállták a vasútállomást, a postát és a laktanyát. A laktanyában tartózkodó nemzetőröket lefegyverezték, illetve a polgárőröket és a munkásgárdát is. A Losonc-Ipolyság közötti vasútvonal teljes egészében csehszlovák kézre kerül. Vizy Zsigmond százados a 16-os honvéd gyalogezred tisztjeivel Budapestre utazott, hogy jelentést tegyen a Honvédelmi Minisztériumban a történtekről. A csehszlovákok időközben megszállták Rapp, Litke, Nógrádszakál, Őrhalom, Szécsény községeket és azok vasútállomásait. Rappon a bekerített magyar helyőrség csak tűzharc árán adta meg magát.
Balassagyarmaton, már a megszállás napján megjelentek az első cseh nyelvű távíró körözvények, és Rákóczy István 1919. január 17-én írásban is értesítette a fegyverszüneti bizottságot a demarkációs vonal csehek által történő átlépéséről. Balassagyarmat számára akkor vált nyilvánvalóvá a csehszlovák impériumba való beolvasztás veszélye, amikor 1919. január 25-én megjelent Bazovszky Lajos zsupán – egykori losonci ügyvéd, a prágai kormány megbízottja -, hogy átvegye a közigazgatás irányítását, arra hivatkozva, hogy az antant által kijelölt új demarkációs vonal a vasúti vonal. Az ellenséges hangulat fokozásához hozzájárult az is, hogy a megszállt területekről érkező menekültek elmondása alapján a vasútnál és a közigazgatásban a megszállást követően csehek kerültek a magyarok által betöltött posztokra, Losoncot hozva példa gyanánt. Ennek elkerülésére összefogtak. Balassagyarmat köztisztviselői és vasutasai: nem tettek esküt a csehszlovákoknak. 1919. január 27-én küldöttséget menesztettek a Magyarnándorban tartózkodó katonasághoz Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosokhoz, hogy nyújtsanak segítséget a megszálló csapatok kiveréséhez.
1919. január 29-én Bajatz és Vizy százados csapatai a balassagyarmati vasutasokkal együtt hajnalban támadást indítottak a Balassagyarmaton állomásozó katonaság ellen. Ahogyan előtte megtervezték, ezer lépésnyire a vasútállomástól délre, három részre oszlottak. Bajatz százados vezetésével két szakasz és egy géppuska a laktanyát támadta meg hátulról, illetve az ő feladatuk volt az Ipoly kishídjának és az állomásnak a birtokbavétele. Vizy Zsimond a 16-os különítménnyel a laktanyát támadta meg a főkapun keresztül, elfoglalva a stratégiai pontokat: posta, kórház, Ipoly nagyhídja. A vasutasok pedig a kóvári hidat szállták meg. A laktanya elleni támadáskor elesett Gustav Lauka cseh főhadnagy. A csehek visszavonulásra kényszerültek és a magyarok felszólították őket a megadásra. A csehek ki is tették a fehér zászlót, de a laktanya felé tartó magyar katonákat sortűzzel fogadták, akik ennek hatására megkezdték a visszavonulást Szügy felé. A laktanya mellett a vasútállomásért is heves harc folyt, amit el is foglaltak a balassagyarmati vasutasok. A laktanya elleni sikertelen akció miatt Huszár Aladár vezetésével elkezdett szervezkedni a település lakossága. A beszervezett polgárok egy része a temetőnél járőrözött, más része puskatűz alá fogta a Losonc felől érkező vonatot. A lakosok, hogy elhitessék a csehekkel a katonaság visszatérését, a környező házak tetejéről folyamatosan lőtték a laktanyát. Végül – belügyminisztériumi utasításra – megérkezett az iglói géppuskás tanfolyam egysége, Kattauer főhadnagy vezetésével, akik el is foglalták a laktanyát. Bajatz és Vizy a tiszti állománnyal aznap este visszatért Balassagyarmatra. Aznap reggel Pálmay százados egységei is visszafoglalták Drégelypalánkot és Dejtárt. Az Ipoly északi partját és Salgótarjánt biztosító 40. hadosztály csapatai szintén megtámadták a demarkációs vonalat átlépő csehszlovákokat és a következő napokban felszabadult az Ipoly bal partja. Január 31-én a magyarok visszafoglalták Litkét, Ipolytarnócot, Hontot, Rappot, Nógrádszakált, Ludányt és a szécsényi vasútállomást. Füleken pedig három olasz tiszt részvételével magyar-csehszlovák tárgyalások kezdődtek. Megegyeztek arról, hogy a csehszlovákok visszavonulnak a demarkációs vonal mögé, visszaadják a Balassagyarmatról zsákmányolt hadianyagot és a nyolcvan hadifoglyot. Megállapodtak a demarkációs vonalban: az Ipoly folyása a Dunától, a Pinctől keletre fekvő 278-as Magashegyig, innen a vonal egyenesen halad Rimaszombat déli határán át Tornaaljára és e vonal mentén február 2-án déltől az ellenségeskedés beszüntetendő. 1919. február 5-én, Losoncon a csehek – tartva a balassagyarmati események példájától – túszokat szedtek és statáriumot léptettek életbe.
1919 februárjában még számos alkalommal történtek összetűzések Kiskürtüs, Hont, Kékkő, Kalonda, Vilke, Pinc, Osgyán, Dejtár, Rapp térségében. Márciusban Erdőszelestény, Rárósmulyad, Ipolytarnóc, Hugyag és Őrhalom területén folytak az összecsapások.
Ahogyan Balassagyarmat nagyközség képviselő-testülete határozatában kimondta: „A helyiérdekű eseményből országos esemény lett a csehek kiveretése, mert meg vagyunk győződve, ha 1919. január 15-én orozva ránk támadt cseheket január 29-én a dicső 38-as és 16-os katonáink, összefogva bátor vasutasokkal és polgársággal egyetemben, január hó 29-én ki nem verik, úgy a cseh határ ma nem itt, de Váctól Pásztó felé húzódig.”
A párizsi békekonferencia Csehszlovák Ügyek Bizottsága 1919 márciusa végén, a szövetségesek legfőbb Tanács elé terjesztette a javaslatot Szlovákia határáról, melyben többek között az olvasható, hogy: „Azért az Ipoly a határ, mivel az esik legközelebb az etnikai határhoz.” <<< vissza